Szurkolók a jelenből: beszélgetés Deák Bill Gyulával
Mint azt már tapasztalhatták kedves olvasóink, új sorozatot indítottunk el. Mivel az első beszélgetésünknek Balázs Fecóval rendkívüli sikere volt, ezért továbbra is folytatjuk azon szokásunkat, hogy ismert embereket keresünk meg, akikkel elbeszélgetünk Fradizmusukról.
A Fradi egy nagy család, megtalálható benne a társadalom minden rétege. Mi szeretnénk megszólaltatni azt a réteget, melyet mindannyian ismerünk, mert munkájuk során, nem kis ismertségre tettek szert. Viszont az egyszerű szurkolóhoz is el fogunk jutni, hiszen ”hétköznapi Fradistákra” is szükség van.
Karácsonykor ellenben szeretnénk meglepni olvasóinkat, ezért egy sokak által nagyra tartott és bálványozott énekessel készítettünk riportot. A hazai rock és blues világ aranytorkú kapitányával, Deák Bill Gyulával beszélgettünk. Bill nyíltan vállalja a színpadon is Fradizmusát, nyakában mindig ott van a Fradi-törölköző, talán fel sem lépne nélküle.
– Miként lesz egy MTK-ban játszó kölyök labdarúgóból, Fradizmusát vállaló kőkemény Fradista?
– Akkor én még nagyon kicsi voltam, úttörő. A környékbeli fiatalok oda jártak le focizni, mert közel volt, mindenki ott lakott a telepen. Az pedig természetes volt, hogy Fradista lettem, mert a Fradi mindig egy ellenzéki csapat volt, de ez már gyerekkoromban kialakult nálam.
– Mit jelent számodra a Fradizmus, mint eszme?
– A Fradi az a minden! A számaimban is éneklem, hogy csapat csak egy van a Ferencváros. Én ízig-vérig Fradista vagyok! Bensőmből fakad, hogy a Fradit szeretni kell és játszottak a Fradiban olyan emberek, akik engem is szerettek. Említem itt Nyilasit Tibit, Szokolai Lacit, Ebedli Zolit, Bálint Lacit, a maiak közül pedig Lipcsei Petit.
– Örökítetted-e a Fradi DNS-t családodon belül?
– Ez egy érdekes dolog, mert a fiam Dózsa-drukker, az unokám pedig Fradista. Ez egy szabad ország, mindenki annak drukkol akinek akar.
– Kilátogatsz még a mérkőzéseinkre, vagy a televízión keresztül követed a küzdelmeket?
– Amikor tehetem, akkor kimegyek, csak az a gond, hogy mi elég sokat játszunk hétvégén, ez pedig korlátoz sajnos ebben. Amikor tudok, akkor pedig természetes, hogy kilátogatok.
– Öblös hangú, vagány ember vagy ma is. Mikor a „Hajrá Fradi!” elhagyja a torkodat, az nagyobb erőt tükröz, mint egy területét védő oroszlán üvöltő hangja. Milyen típusú szurkoló vagy, lendületes vagy szép csendben nézed végig a mérkőzéseket?
– Természetesen lendületes, szenvedélyes szurkoló vagyok. Amint már említettem, én játszom még ma is ezeket a számokat, a Felszarvazottak balladája, A tetovált lány a tegnapi koncerten is elhangzott, én nem bírom a lelátón sem némán végigülni a mérkőzést. Az nem én lennék.
– Kit tartasz a mai játékosok közül a kedvencednek?
– Lipcsei Petit, Ferenczi Istvánt és a fiatalok közül pedig Tóth Bencét.
– Szemléljük panorámaként a Fradi történelmét, úgy kit említenél kedvencednek?
– Ebben az esetben egyértelmű a választásom, mondjuk itt is több nevet kell említsek, de Albert Flórián és Varga Zoli a kedvencem.
– Melyik mérkőzést említenéd életed legkedvesebb emlékének?
– A kedvenc mérkőzésem, amikor Vince Ottóval, Lisztessel, megvertük a belgákat és bekerültünk a Bajnokok Ligájába.
– Többször megénekelted már a Fradit, vagy annak játékosait dalaidban. Gondolkoztál már azon, hogy egy teljes dalt a Fradihoz írj?
– Megfordult már nekem is ez az ötlet a fejemben. Majd egyszer még összehozunk egy ilyen dalt.
– Mennyire látsz bele a Fradi hétköznapjaiba?
– Eléggé elfoglalt ember vagyok, de amennyire tudom, figyelemmel kísérem a Fradi körül zajló dolgokat.
– Miként élted meg a Fradi NB II-be való száműzetését?
– Végtelenül szomorú, hogy a Fradival ezt tették.
– Mit vársz a tavaszi szezontól?
– Feltétlenül kéne igazolni egy-két jó játékost, ezzel el is lehetne érni azt amit én várok, hogy megerősödjön a csapat, előrébb kerüljünk a táblázaton. Ezáltal másik vágyam is teljesülne, hogy még többen kimennének a meccsre.
– Hiszel a Fradi jövőjében?
– Igen, én hiszek. Hit nélkül nem érdemes meccsre járni, hit nélkül ez nem megy.
– „Hatvan út, hatvan csapás”. Hatvanegy éve jársz utadon. Mit kaptál ez alatt a hatvanegy év alatt a Ferencvárostól?
– Kaptam tengernyi jót, kialakultak barátságaim, megismerhettem Albert Flóriánt, Ebedli Zolit, Szokolai Lacit, Bálint Lacit, Nyilasi Tibit, Simon Tibit, a régiek közül Dalnoki Jenőt, Mátrait, Géczit, Fenyvesit. Ez csak úgy működik, ha az ember szereti a focit, én pedig szeretem, és a Fradit is nagyon a szívemen hordom. Remélem, még lesz egyszer egy igazán nagyon jó Fradi, olyan amilyen még Alberték idejében volt és lesz egy jó magyar válogatott is. Ezt reméljük, én még látni is fogom.
– Munkánkkal, egyik célunk, felkelteni az „alvó” Fradistákat. Szerinted miként lehetne felébreszteni azt a tömeget, akik még ma is követik a Fradi sorsát, de nem jönnek ki a lelátóra?
– Olyan csapatot kellene összerakni, mely jó játékkal kicsalogatná a közönséget az Üllői útra. Ezt csak egy olyan csapat tudja elérni, amelyért érdemes kilátogatni a stadionba. Akkor egész biztos megtelik a lelátó. Nem beszélve arról, ha a Bajnokok Ligájába is bekerülne a csapat. Jó lenne akkor is kiabálni, ordítani, hogy HAJRÁ FRADI!
-A Te hangoddal ez kuriózum lesz. Nincs ember, aki ma Magyarországon Deák Bill Gyulát ne ismerné. Életműdíjakkal ismerik el manapság munkásságodat. Merre tovább? Célok nélkül elgyengül az ember, neked milyen céljaid vannak még?
– Kiadtunk idén egy lemezt. Tavaly is megtettük ezt, aranylemez lett a Hatvan csapás. Aztán kiadtuk az Egy király meséit, ami keményebb album lett. Nem annyira blues-os, inkább amolyan rock-blues-osabb. DVD-ék is jelentek meg a közelmúltban. Szeretnék tovább dolgozni, koncertezni és ha az időm engedi kimenni egy Fradi meccsre, sőt többre is. Jön a jó idő, meg a nyár és remélem többször ki tudok menni.
– Mit üzennél a Fradi szurkolóinak?
– Azt hogy továbbra is HAJRÁ FRADIKA, éljen a Rock és Blues.
HAJRÁ FRADI! HAJRÁ MAGYARORSZÁG!
Ezen kívül mindenkinek Boldog Békés Karácsonyt kívánok!
– Az FTC Baráti Kör, a szurkolók és olvasóink nevében, mi is Áldott Békés Ünnepeket kívánunk neked!
– Köszönöm szépen, még egyszer Hajrá Fradi!
Istenes Tibor
A beszélgetés ideje: 2009. december 20.
Sziklaszív írta:
Nagyon jó ilyeneket olvasni !
Iádom és tisztelem ezt az embert !
Hajrá Fradi !
Hajrá Rock !
Hozzászólás ideje: 2009. december 23. 14:12
Sziklaszív írta:
Kellem Karácsonyi Ünnepeket Baráti Kör !!!
Hozzászólás ideje: 2009. december 23. 14:16
tibu1 írta:
Szikla!
Neked is Áldott, Békés Ünnepeket!
Hozzászólás ideje: 2009. december 23. 14:32
Franto írta:
Végtelenül szimpatikus beszélgetés! Minden egyes szaván 100%-ig érezhető, hogy egy igazi Fradistával van dolgunk! Ő büszke a Fradizmusára, mi pedig büszkék vagyunk rá… 🙂
És csatlakozom Sziklához: Hajrá Fradi, Hajrá Magyar Rock!
Hozzászólás ideje: 2009. december 23. 14:45
Kelemen Miklós írta:
BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK!
Hozzászólás ideje: 2009. december 23. 17:26
krissz írta:
Jó volt olvasni ezeket a sorokat!Csatlakoznék
Hajrá Fradi!Hajrá Magyarok!
Kellemes ünnepet mindenkinek!
Hozzászólás ideje: 2009. december 24. 14:19
kivi írta:
Imádom ezt az embert nagyon jól csinálja amit csinál….. Éljen a rock és a Blues!!! HAJRÁ FRADIKA!!!
Hozzászólás ideje: 2009. december 24. 16:42
sznico írta:
BILL a szivemböl szóltál.!!!!!!
Hozzászólás ideje: 2010. január 2. 09:26