2024. november 25. hétfő

Ez a Fradi nem az a Fradi.

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2010. április 8.

Ez az az állítás, amivel manapság oly gyakran találkozunk. A honlapunkon is olvashatjuk nem egy hozzászólásban.

Elemezzük egy kicsit ezt az állítást!

Igaz? Kétségkívül az! Akkor is, ha konkrétabban nem is mondom meg, melyik is az a Fradi. Maradjunk abban, nyilvánvalóan egy múltbéli csapatra, egy múltbéli hangulatra gondolunk.

Namármost, ha igazat adok az állításnak, akkor erről nem tudok vitatkozni, mert ez a Fradi tényleg nem az a Fradi. Én sem állítom az ellenkezőjét.

Tegyünk fel egy hasonló kérdést! Ez az ország az az ország? Természetesen, itt Magyarországra, a hazánkra gondolok. A válasz itt is ugyanolyan nyilvánvaló, mint a Fradi esetében. Ez már nem az az ország, mint amelyről a múltban tanultunk vagy amelyikben a múltban éltünk, amit megéltünk. Egészen biztos, sokakban ébrednek nosztalgikus érzések a múlt iránt, egyrészt saját élményeik, másrészt tanulmányaik okán. Azért, mert most más, azért, mert most esetleg rosszabb, akkor most nem vagyunk magyarok? Gondolom, ezt a kérdést butaság feltenni. Már hogyne lennénk! Kikérjük magunknak, ha valaki mást állít. A génjeinkbe van kódolva, bármily patetikusan is hangzik, hogy ez a föld a mi hazánk. Itt éltek eleink több mint ezer esztendeje, itt próbálunk meg boldogulni magunk is. Másképp, mint eleink, de magyarként.

A magyarokon belül van egy igen széles réteg, amelyiknek a magyarságával együtt a fradistasága is a génjeibe van kódolva. Így született, apjától ezt az érzést kapta örökbe vagy esetleg megérintette a többi fradista által okozott hangulat, a Fradit körülvevő szellemiség, és fradistává vált. Akár annak született, akár azzá vált, fradistának mondhatja magát. Félek, ma kevesebben válnak fradistává, mert napjainkban nincs mi megérintse őket. Hiányzik az a társadalmi miliő, nem csak a stadionban, hanem mindenütt, amely a futballt körbeveszi. Így is sokan vagyunk még, akik így vagy úgy fradisták lettünk. Nekünk így kell ezzel a tudatunkkal boldogulni. Ha csak a múltat nézzük, nosztalgiázunk, akkor egész biztos, csak idő kérdése a vég. Hisz nem lesz kinek továbbadni a zászlót. A mi dolgunk az, ahogy magyarként alkalmazkodunk az éppen aktuális helyzethez és mindenképp magyarok maradunk, úgy kell a mai Fradit is feldolgoznunk, tenni érte, hogy fradisták maradhassunk és utódaink is azzá lehessenek.

Tény, ez a helyzet egészen más, mint korábban volt. Régen egy sokkal jobb futballközegben volt Fradi a Fradi. Ma már el sem tudjuk képzelni, milyen is lehetett, mikor még az MTK-nak is tízezrek, szívből szurkoltak, nem is beszélve a vidéki fellegvárak csapatairól. Hozzáteszem, nem csak a Fradi ellen, hanem azért, mert tartozhattak valahova. Ma látjuk mi van. Előállt az a korábban elképzelhetetlen helyzet, hogy az Üllői út népessége meccsidőben nem hogy nem számottevő, hanem kifejezetten elenyésző, egybemosható a korábban általunk e szempontból lesajnált csapatokéval. A mai magyar futball már rég nem az mint régen, ahogy a Fradi sem az. A kettőt nehéz egymástól elválasztani. Szokták volt mondani, nincs jó magyar futball jó Fradi nélkül. De fordítva is igaz, jó Fradi se lehet jó magyar futball nélkül.

Ellentmondás, de ez a helyszíneken elnéptelenedett futball még mindig nagy üzlet. Versengenek érte a televíziók és a tulajdonosként feltűnő üzleti csoportok. Régen a jegybevétel döntő volt egy klub életében, ma nyilvánvalóan nincs sok szerepe, lévén arányaiban nincs is. Mégis évonalbeli csapatok működnek szerte a hazában. Neveket nem említek, minek. A lényeg, otthon, a karosszékben kíváncsi még a magyar a focira. Ha nem lenne az, nem fizetne érte a televízió. Itt is másoljuk – mint szinte mindenben – a tőlünk nyugatabbra működő társadalmi szokásokat. Ugyanúgy, ahogy behozták nekünk a valóságshow-kat, meg sok egyebet. Azt is feldolgoztuk, mert muszáj feldolgozni, együtt kell élni vele. Még élesebben kirajzolták a kontrasztot a bóvli és az érték között. Nem állítom, hogy ez a küzdelem már eldőlt az értékek javára.

Mi lesz veled magyar futball? Mi lesz veled Fradi? Tudod-e még valaha szórakoztatni a tömegeket, tudsz-e még valaha lelkesíteni? Reménysugarak vannak. Ahogy a magyar válogatott akár Málta ellen is képes volt focilázat generálni, mert felcsillant valami remény, úgy hiszem azt, hogy a Fradi is képes még erre, ha valami akármily parányi sikerekkel, bizalommal képes lesz megcélozni a messzinek tűnő távolabbi célokat is.

Most nincs olyan csapatunk, mint régen volt. Most nincs olyan közönsége, mint régen volt. A kettő nem választható el egymástól. De hogy mozduljunk ki abból a gödörből, ahova kerültünk? Előbb legyen csapat, utána lesz közönség vagy éppen pont fordítva? Mindkettő működőképes modell. Az egyikben a vezetőség, a tulajdonos a kezdeményező, mondhatni hitelező, a másikban pedig a szurkolóhad. Előbbi a tőkéjét, utóbbi a bizalmát viszi az üzletbe. Próbáljuk meg a kettőt szinkronba hozni, akkor talán minden könnyebb.

A Fradi nem lehet meg szurkolók nélkül, a szurkolók nem lehetnek meg a Fradi nélkül. Még akkor sem, ha ez a Fradi nem az a Fradi.

Simon Sándor

A végére ugorhat és hozzászólhat.

4 hozzászólás

  1. zöldi írta:

    Mivel ma egy másik cikkben meg lett említve Kalap, csak annyit írok, emelem kalapom. Ez egy remek írás!

    Hozzászólás ideje: 2010. április 8. 07:23

  2. ftc ireland írta:

    nagyon jo cikk,remek munka!

    Hozzászólás ideje: 2010. április 9. 17:41

  3. Márk írta:

    Ez a Fradi lehet, hogy nem az a Fradi!!!!!!! De idővel ez is egy jó Fradi lesz!!!!!!! És ezt a Fradit is és a játékosokat is nagyon szeretni kell akármi történik!!!!!!! Hajrá Fradi!!!!!!!

    Hozzászólás ideje: 2010. április 9. 17:58

  4. Márk írta:

    És még valami!!!!! Ha több szurkoló lesz, akkor a játék is jobb lesz!!! Lesz mi tüzelje a csapatot! Ebben biztos vagyok!

    Hozzászólás ideje: 2010. április 9. 18:03

HOZZÁSZÓLÁS