Megint elmúlt egy hét, megint eljött a kedd, a sajtófélóra ideje. Első beszélgetőtársunk a szombaton súlyosan megsérült (arcon rúgott) Balog Zoltán.

– Első kérdésünk más nem is lehetne, hogy vagy?
– Köszönöm szépen, most már jobban. Szerencsére már nem kell a kórházban lennem és azóta sokkal jobban vagyok. Amikor a műtőből kihoztak, akkor nagyon rosszul éreztem magamat, hiszen még fájdalmaim voltak. Utána meg az orrom tele volt tamponnal és nem kaptam levegőt. Vasárnap este borzalmas éjszakám volt. Nem nagyon tudtam aludni, mert csak a számon keresztül vehettem levegőt. Ettől aztán a torkom is begyulladt. Sokszor arra ébredtem, hogy fuldoklok, mert az orromon akartam venni a levegőt, ott meg a tamponok miatt nem sikerült. Hétfőn reggel aztán a doki kivette a gézcsíkokat, amelyek mindkét orromban harminc-negyven centi hosszan voltak felrakva. Ennek a kivétele nagyon kellemetlen volt, de utána sokkal jobban éreztem magam, mert már nem éreztem azt a kellemetlen feszítő érzést. Sajnos nagyon rosszkor jött ez a sérülés, hiszen volt egy kezdődő arcüreggyulladásom. Még a Ceglédben fociztam, amikor eltört az arcom és azóta úgy két-háromévente kísér ez a betegség. Most már a csont nem fáj, csak az arcomban észlelek kellemetlen érzéseket.

– Emlékszel a szituációra amikor letaglóztak?
– Valójában majdnem minden jelenet megvan, az hiányzik csak az emlékeimből, hogy mielőtt fejbe rúgtak, még meg is tapostak. Erre egyáltalán nem emlékeztem, csak a kórházban láttam a stopli nyomait. Utána aztán egyből olyan rúgást kaptam, hogy a fejem azonnal lezsibbadt és én abban a tudatban voltam, hogy az arcom biztos eltört. Nem is mertem hozzányúlni. Aztán amikor a segítségemre sietett az orvosi stáb, akkor mondták, hogy eltört az orrom.

– Mi a véleményed arról, hogy az ellened szabálytalankodó játékos még csak lapot sem kapott?
– Ez számomra is nagyon meglepő, mert már a kórházban is úgy fogadtak, hogy maguk fradisták ide már szinte hazajárnak. Ferenczi Pistát is itt műtötték, Dragóner Attilát is, most pedig engem. Az élvonalban talán nem is volt máshol arcsérülés, csak a Fradinál. Nálunk ez már a harmadik. Külön érdekessége még ezeknek az eseteknek, hogy ha nem tévedek, egyikért sem adtak lapot. Az én esetemben még ellenem is fújt a bíró. Ilyen szituációkban sokszor kimegy a bíró, megnézi milyen sérülést okozott a játékos és utána ad egy lapot. Ezek után, még ha csak sárgát is ad a bíró Panikvarnak, aki akkor már rendelkezett egy lappal, automatikus lett volna a kiállítás. Az előző szezonban Pápán volt egy eset, amikor a Rafa Wolfe kirúgta játékossal együtt a labdát a lelátóra és utólag eltiltották két meccsre. Arany Tamást, a mérkőzés játékvezetőjét pedig végleg eltiltották. Kíváncsi vagyok, hogy ezt az esetet hogyan fogják elbírálni.

– Mikorra várható a visszatérésed?
– Én már a kórházi ágyon mondtam a dokinak, hogy szeretnék menni edzeni, de ő azt mondta, hogy tíz napot pihennem kell. Természetesen én már szerdán szeretnék futni attól függően, hogy mit enged a sérülésem. Holnap megyek vissza kontrollra és megbeszéljük majd, hogy hogyan tovább. Nagyon remélem, hogy csütörtökön legkésőbb már futhatok. Ferenczi Pistával beszéltem a maszkkal kapcsolatosan és amint tudok, elmegyek azt is csináltatni magamnak. Abban az esetben, ha a héten végig tudom csinálni a futóedzéseket, akkor a jövő héten már be szeretnék szállni. Bízom benne, hogy a következő héten akár már pályára is tudok lépni.

– Előttünk van most a Siófok és a Haladás elleni mérkőzés, mit vársz ettől a két találkozótól?
– Amikor itthon kikaptunk a Siófoktól, akkor még az Újpest elleni meccs hatása alatt voltunk. Azon a meccsen nem gondolom, hogy reális eredmény született. Már Zalaegerszegen is lehetett látni, hogy nagyon jól játszott a csapat. Ennek ellenére sajnos kikaptunk, de nagyon bízom benne, hogy a Siófokot kiverjük a kupából.

A Haladás, mióta Aczél Zoli az edzője, nagyon összekapta magát. Biztos nagy csata lesz, de már elég rég nyertek ellenünk, és hazai pályán számunkra kötelező a győzelem. Szeretnénk elérni a céljainkat, amiket saját magunk számára állítottunk fel, ahhoz pedig mindenképpen hozni kell ezt a meccset.

– A Te feladatod elsősorban a védekezés. Azonban mégis megkérdezem, mi lehet az oka, hogy a csapatunknak a ZTE elleni meccsen ekkora gondot okozott a helyzetkihasználás?
– Nagyon nehéz erre választ találni. Nyilván minden játékos, aki helyzetbe kerül, az érvényesíteni is akarja azt. Ennek simán oka lehet egy pillanatnyi koncentráció hiány is. Még a pályán voltam, amikor Schembri kapott egy remek labdát és egy az egyben lépett ki. Ott például az volt a gond, hogy rosszul vette át a labdát, mert kifelé sodródott. Abban az esetben, ha középről tudja rávezetni a labdát a kapusra, nyilvánvalóan több választási lehetőség lett volna előtte. A többi helyzethez nem sokat tudok hozzátenni, mert akkor már sajnos a kórházban voltam. Amíg a pályán voltam, addig körbe lőttük a kapujukat, de nem voltunk szerencsések.

Istenes Mónika és Istenes Tibor