2009. december 9.

Rudas Ferenc:

Meglepődtem ifjú barátaim felkérésén, hogy gondolataimat osszam meg a Fradi iránt érdeklődő szurkolókkal. Nem tudom, vannak-e még olyan szurkolók, akiket érdekelnek a gondolataim? Ők mindenesetre biztattak…

Először is azt kell elmondanom, mennyire örülök, hogy az FTC Baráti Kör ebben az esztendőben szinte új életre kelt. Új és nagyon lelkes fiatalok jöttek közénk. Nekem mindegyikük fiatal, hisz én már csak magamhoz mérem az éveiket. Kicsi lett számunkra az a terem, amit korábban ritkán tudtunk igazán megtölteni. Az idén pedig minden alkalommal helyhiány volt. Az újak pedig nem csak jönnek és hallgatnak minket, hanem tetteikkel is biztatnak, lehet rájuk számítani. Én már nem leszek az internet megszállottja, de tudom, a XXI. században milyen fontos média ez. Ebben a fontos médiában pedig egyre több szó esik szeretett klubunkról, a Ferencvárosról és még a Baráti Körről is.

Korábban, életkorunkból adódóan is, mi csak nosztalgiáztunk a múlt sikerein, elsirattuk egy-egy időközben eltávozott barátunkat, örültünk, ha valakiről, akiről rég nem hallottunk, új hírt kaptunk. Persze, ezek az események ezentúl is napirenden lesznek összejöveteleinken, ám most újra tudunk figyelni a jövőre, mert hisszük, látjuk, tudjuk, lesz jövőnk!

Első ilyen megnyilatkozásom alkalmából csak azt kértem a szerkesztőktől, hogy hozzák nyilvánosságra azt a levelet, amelyet múlt hétfőn adtunk fel Henni Gézának Floridába. Géza csapattársam volt, annak a csodálatos csapatnak a kapusa, amelyik 1949-ben, több mint 60 éve bajnokságot nyert a Fradinak. Róla sem tudtunk régóta, mígnem múlt hónapban egy levél jött tőle. Ekkor határoztuk el, hogy a válaszunkat minden, a Baráti Kör összejövetelén megjelent barátunk aláírja, érezze Géza, nincs egyedül. Nem is lehet, hiszen vele van az egész Fradi-család.

Kedves Géza!

Hála Istennek vagyunk még jó néhányan olyanok, akik a Fradi szeretetétől átitatva, abból soha ki nem fogyva, rendszeresen összejövünk egy kis baráti beszélgetésre. Nem véletlen, hogy a nevünkben is megjelenítettük a barátság szót, az FTC Baráti Köre.

Itt jövünk össze régi játékosok, sportvezetők és szurkolók. Nosztalgiázunk a múlt sikerein, bosszankodunk a jelen néhány fejleményén és folyamatosan reménykedünk az eljövendő szebb időkben, mert szentül hisszük, Fradi volt, Fradi lesz, míg a Földön ember lesz.

Legutóbb nagy örömmel hallgattuk meg leveled szavait, amelyet Som Feri barátunk olvasott fel nekünk. Már akkor elhatároztuk, hogy a választ, amelyet most olvasol, valamennyi olyan barátunk aláírja, aki részt vesz az összejövetelünkön.

Nagyon sajnáljuk, hogy a kapcsolatnak csak ez a módja maradt, nem szoríthatjuk meg kezed, nem élőszóban beszélgethetünk. De ez is több, mint a semmi! Ebből is megtudhatod, hogy milyen határtalan szeretettel gondolunk rád, hogy kitörölhetetlenül írtad be magad emlékezetünkbe, az egész Fradi történelmébe. Örömmel tudatjuk, hogy ifjú barátaink az internet modern lehetőségeit felhasználva a jövőnek is megörökítik mindezt.

Ha azt szeretnénk, hogy minden jelenlevő barátunk alá tudja írni ezt a kis levelet, be is kell fejeznünk, hisz nem lesz hely a szignójuknak. Mindannyian kívánunk Neked jó egészséget, hosszú és boldog életet, titokban egy kicsit reménykedve, hogy az a baráti kézszorítás is összejöhet még.

Fradista barátsággal és üdvözlettel

Budapesten, 2009. november 30-án,

Rudas Ferenc
úgy is, mint a Baráti Kör elnöke

dr.Springer Miklós
úgy is, mint a Baráti Kör alelnöke

és a Baráti Kör jelenlevő tagjai.

Rudas Ferenc ezen oldalon található mondatai csak a forrás feltüntetésével és az oldalra mutató aktív hivatkozással (http://www.ftcbaratikor.hu/) vehetőek át!