Szerkesztőségünk „naptárfigyelő csapata” folyamatos készenlétben áll. Figyeli a naptárt, annak Fradi vonzatú dátumait. Október 10-e sem kerülte el a figyelmet, hiszen ötven esztendeje ezen a napon hunyt el Dán Vilmos. Olvassa el a teljes cikket »
Nem, nem arról emlékezünk meg, hogy október 9-e a Gergely-naptár szerint az év 282. napja és az évből még 83 nap van hátra, lassan elmúlik ez az év is. Nem is arról szólunk, hogy kik ünneplik a névnapjukat (az ismertebb nevek közül egyébként Dénes és Ábrahám). Sőt, azt sem írjuk le, hogy milyen meccseket játszott a Fradi ezen a napon, kikkel először és kikkel utoljára a soraiban, meghagyjuk ezt a munkát a statisztika nagyjainak.
Sokkal inkább arról szólunk, kik azok a Fradisták, akik ezen a napon születtek vagy éppen hunytak el, akikről nekünk, mai Fradistáknak illik tudnunk, illik megemlékeznünk. Erről szólunk, hisz ezt a tevékenységet a Baráti Kör vezetősége kiemelt fontosságúnak tartja.
Október 9. Rákosi Gyula és Kispéter Mihály. A következőkben róluk esik néhány szó. Olvassa el a teljes cikket »
A hír, melyet az MTI is közzétett, ezáltal a legtöbb médium átvett: „Eltemették László atyát.” Olvassa el a teljes cikket »
Ottó! Látod? Múlik az idő!
Mintha csak tegnap lett volna az a tizennégy évvel ezelőtti csodálatos este Zürich-ben, ahol végleg és visszavonhatatlanul beírtad a neved a Fradi történelemkönyvébe. Nem kellett hozzá más, lőttél két olyan gólt a Grashoppers ellen, amelyet csak a legnagyobbak tudnak. És hogy ez a meccs nem egy edzőmeccs volt? Ez volt a Fradi és egyben a magyar labdarúgás történelmének első Bajnokok Ligája mérkőzése! Az, amelyet már nem gyengítettek a selejtező utónévvel. Ez volt tehát az igazi hab a tortán. Olyan édes, hogy mindmáig emlegetjük. Olvassa el a teljes cikket »
Czibor Zoltán
Alig egy hónappal született a későbbi csapattárs, Kocsis Sándor előtt, akivel a pályafutásuk szinte összeforrt. Együtt voltak az 1948/49-es Csodafradi támadóalakzatának ékei, később együtt játszottak a Honvédban, ahová a kényszer vitte őket, természetesen minden idők legjobb magyar válogatottjában az Aranycsapatban, sőt annak felbomlása után Barcelonában is találkoztak, a katalánok is megemlegették és a mai napi emlegetik a nevüket.
Miért ne tennénk mi Fradisták, ahol már ifjúkorukban megmutatták, hogy a legnagyobbak közül valók. Emlékezzünk hát Czibor Zoltánra, születésének 80. évfordulója alkalmából! Olvassa el a teljes cikket »
Sárosi III. Béla
Kezdetben nehéz örökségként cipelte magával a Sárosi nevet, Sárosi György legendás futballtudásának örökségét. Mint annak öccsétől, mindenki valami egészen különöset, valami beteljesült tökélyt várt tőle már az első mérkőzéseken. Olvassa el a teljes cikket »
Emlékezzünk egy csatárra, aki soha nem volt alapembere a Fradinak, illetve bemutatkozásakor a Kinizsinek. Ám, mint tartalék, tényleg aranyat ért… Olvassa el a teljes cikket »
Dr. Borbás Gáspár
125 évvel ezelőtt, 1884. július 26-án született Budapesten, Borbás Gáspár. Borbás egészen fiatalon lett az FTC játékosa. Már 1900-ban – alig 16 évesen – a felnőtt csapat balszélsője volt. Legnagyobb erénye a gyors elfutás, labdatovábbítás volt. Rendkívűl népszerű volt mind a játékosok, mind a közönség körében. Fritz a csapat kapusa még verset is írt róla, amit ismert dallamokra énekelgettek összejöveteleiken:
Most jön csak az igazi
Névszerint Borbás Gazsi,
Ő a csapatunk lelke,
Csatársorunk balszélsője,
és van ok rajongani
most kiért-
a legjobb magyar futballistáért. Olvassa el a teljes cikket »
Kocsis Sándor
Az ötszörös magyar bajnok és háromszoros magyar gólkirály 1929. szeptember 21-én született Budapesten, a Kőbányai TC, az FTC, az ÉDOSZ, majd a Budapesti Honvéd jobbösszekötője, 1948 és 1956 között 68 mérkőzésen játszott a válogatott együttesben és 75 gólt ért el. Olvassa el a teljes cikket »
Schlosser Imre 1955-ben a centenáriumi magyar-osztrák labdájával
Az iménti labdával utoljára mentek ki a pályára a legendás "görbe lábak"
A bal oldali kép labdájával a kezében utoljára ment futballmezben a pályára a legendásan „görbe lábak” tulajdonosa, természetesen telt ház előtt a Népstadionban.
1959. július 19-én hunyt el Schlosser Imre. Rá emlékezünk Nagy Béla írásainak és saját visszaemlékezéseinek felhasználásával. Olvassa el a teljes cikket »
