A nap nehezen verekszi át magát ezen a köddel megtelt szürke szombat reggelen. A kabátok még őrzik paplanjaink lágy melegét, de arcunk már szembesült a rideg valósággal, bizony messze már a nyár bizakodó napfényes, reményekkel teli öröme. A fák levetkőzték már dicső ruházatukat, kopottan néznek a fagyos tél elé. Olvassa el a teljes cikket »

A hétvégi mérkőzés után, a keserűség tengere, elöntötte zöld-fehér lelkünket. A legoptimistábbakat is megmarta a csüggedés valósága. Évek óta, büszkén valljuk Fradizmusunkat, most pedig lehajtott fejjel próbáljuk magyarázni kínlódásunk okát. Minden szó és mondat üressé válik, hamisan csengnek a máskor bevált dallamok. Olvassa el a teljes cikket »

2009. szeptember 25-én volt utoljára mérkőzés az Üllői úton.

Azóta néma csend szállt a Szentélyre. Természetesen mindenki végzi a dolgát, a portáson át a játékosokig mindenki ellátja a feladatát. A biztonsági őr éberen ügyel, vezetőink sem tétlenkednek, csupán egy valami hiányzik nagyon a pályáról, amiért egykor megépült, amiért sok gondos kéz maltert kevert és téglát rakott, a futball és a közönség. Olvassa el a teljes cikket »

Az ulloi129.wordpress.com oldalon olvastuk egy átigazolással foglalkozó cikk alatti hozzászólásként a következőket. Tibu1 “követte el”, akinek gondolatai már megjelentek az oldalunkon. A szerzőt elértük és engedélyével külön is megjelentetjük az írást, mert nem csak hozzászólásként hanem alapcikként is kiemelésre érdemesnek tartjuk. Olvassa el a teljes cikket »

Szóval valami valóban elveszett a régi hangulatból, de ez mindennel így van, változik a világ és nem jó irányba, minden felgyorsul, érzéseknek egyre inkább nincs helye, fő a teljesítmény! Ez még nem is lenne baj, de ez a felgyorsult világ, megöli az emberi érzéseket! A meccsre járás, egy szabadidős szórakozási lehetőség, a FRADIZMUS ennél sokkal több, egységbe kovácsoló eszme, közösségi extatikus érzés, mely felette áll a hétköznapok szürkeségének, egy más, új világ, egy valóságos meseország! Olvassa el a teljes cikket »