A mai kor lelátói hangulatáról azért nehéz szót ejteni, mert most sajnálatos módon olyan napokat él meg a Ferencváros, amelyre nem lehet senki sem büszke. A lelátók a kultúrált szurkolásnak a színterei, ahol helyet kapnak férfiak, nők, gyerekek, idősek, nemtől, kortól, társadalmi hovatartozástól függetlenül. Azonban ez az idealizált kép, mely úgy engedi láttatni az Egyesületünk híveit, ahogyan az egykoron helyénvaló volt, elmúlt. Olvassa el a teljes cikket »

A szurkolói és a futballszakmai után bátorkodom előállni egy újabb jelzővel, amit a három E betű elé teszek, ez pedig a vezetői.

A múltkor azt írtam, bátrabb leszek, mert szurkolóként a futballszakmátról írok. Mit mondjak ma, amikor egyenesen a vezetőket állítom a vizsgálódás középpontjába? Ám, úgy érzem ők kihagyhatatlanok ebből a témakörből. Olvassa el a teljes cikket »

A hétvégi mérkőzés után, a keserűség tengere, elöntötte zöld-fehér lelkünket. A legoptimistábbakat is megmarta a csüggedés valósága. Évek óta, büszkén valljuk Fradizmusunkat, most pedig lehajtott fejjel próbáljuk magyarázni kínlódásunk okát. Minden szó és mondat üressé válik, hamisan csengnek a máskor bevált dallamok. Olvassa el a teljes cikket »

Gondolom, nem vagyok egyedül azzal, hogy nagyon vártam a tegnapi napot. Nagyon vártam, mert zöld a vérem. Nagyon vártam, mert Fradista vagyok. És három hosszú hét telt el azóta, hogy láthattam volna a csapatomat. Tudom, persze, hogy tudom, hogy voltak sportolóink, voltak csapataink, melyek ebben a három hétben is pályára (vízbe, jégre, parkettre) léptek, eredményeiket figyelemmel is kísérem, sikereiknek örülök. Mit tegyek? Restellem, de nem lógok ki az átlagból, akik a futballcsapat hiányán tudnak igazán bánkódni. Hát még az eredménytelenségükön! Olvassa el a teljes cikket »

Ha valaki úgy gondolja, hasonlót már olvasott honlapunkon és egy újabb sorozat következő részét olvashatja, az jól gondolja.

Pár napja egy publicisztikában, szigorúan szubjektíven, értekeztem a szurkolók és a Fradi 3 E betűjének viszonyáról, Szurkolói EEE címen. Alcíme a cikknek, a “Mit kezdjünk vele?” kérdés volt.

Ma, ha lehet mondani, még bátrabb leszek. Ezúttal, továbbra is mint szurkoló, a futballszakmát hozom a 3 E betűvel összefüggésbe. Természetesen nem akarok olyan dolgokkal foglalkozni, amihez nem értek, ez a cikk nem a futballszakmáról szól, az “csak” mint jelző szerepel a Fradi történelmében oly fontos jelszavak előtt. Olvassa el a teljes cikket »

2009. szeptember 25-én volt utoljára mérkőzés az Üllői úton.

Azóta néma csend szállt a Szentélyre. Természetesen mindenki végzi a dolgát, a portáson át a játékosokig mindenki ellátja a feladatát. A biztonsági őr éberen ügyel, vezetőink sem tétlenkednek, csupán egy valami hiányzik nagyon a pályáról, amiért egykor megépült, amiért sok gondos kéz maltert kevert és téglát rakott, a futball és a közönség. Olvassa el a teljes cikket »

A Női szemmel rovat második fejezetében folytatjuk a közel száztízéves fradimúlt feltárását. Olvassa el a teljes cikket »

Kérdezheti az olvasó, ez meg miféle cím? Az EEE kérdését ritkán hozzuk a szurkolókkal összefüggésbe. Vagy mégsem?

Mindenesetre, én most megpróbálkozom a kérdéskör elemzésével. Olvassa el a teljes cikket »

Újabb hét következik Fradi-meccs nélkül! Már két hosszú hét telt el az utolsó meccsünk óta, de mégis mindez sokkal hosszabbnak tűnik. Olvassa el a teljes cikket »

Péntek este óta újra érezhető bizonyos fociláz Magyarországon. Olyan érzés, amelytől az idősebbek már elszoktak, a fiatalabbaknak pedig valami egészen új. Egy magyar csapat, egy válogatott csapat legyőzte azt a fajta kishitűséget, amely a nézőkben a válogatottak neve hallatán azonnal felmerült. Olvassa el a teljes cikket »