Fiatal csapatunk visszatalált a Fradi hagyományaihoz méltó útra, visszatért a bajnoki dobogóra, több tízezernyi, a helyszíneken is szurkoló fradista nagy-nagy örömére. Mindenki a folytatást várta. Olvassa el a teljes cikket »
Kérdések szezon után, szezon előtt.
Szóval, hány Fradi van? Valamikor automatikus lehetett a válasz, Fradi csak egy van! Ma, olvasva a híreket, az alájuk írt hozzászólásokat, egyáltalán nem vagyok biztos ebben. Minianalízist végezve nézzük csak az utolsó fél esztendőt. Úgy kezdődött, hogy az őszi idény végeztével a csapat, az első helyen végezvén elment pihenőre. A csapat elment, szurkolói oldalakon pedig felcsaptak az indulatok. Micsoda dolog, hogy egy Bőcs leckézteti a Fradit? Hogy annak edzője lekezelő nyilatkozatokat adhat? Egy Fradinak ezt a mezőnyt fényévekkel kéne megelőznie, ehhez pedig igazolnia kell! Ez az, amiben többé kevésbé mindenki egyetértett. Repkedtek a nevek, ki kell nekünk és kitől őrizzen meg az Isten. Olyan nevek is röpködtek, akikről a javaslóján kívül más egyáltalán nem volt jó véleménnyel, vagy nem is ismerte. A csapat vezetői meg csak pihentek. Illetve dehogy, hisz a későbbi tények azt bizonyították, hogy már tárgyaltak, elképzelték a jövőt. Apró bökkenő, nem azokkal a nevekkel, akikkel az ezerfejű cézár közönség dobálózott. Gipsz Jakab helyett Jacob Plaster jött. De csak olyanok, akiket ők ismertek, úgy a képességeiket, mint a munkához való hozzáállásukat. Ők a vezetők, ők döntöttek, nem törődtek a szurkolói ellenszéllel, mert az aztán volt: miért ilyen nevenincs senkik jönnek, a jól ismert magyar sztárok (vagy ha nem is sztárok, de legalább játékosok) helyett? Gondoltam, majd az eredmények igazolják a döntés helyességét, vagy épp ellenkezőleg azt, hogy hibás döntést hoztak. Az eredmények pedig magukért beszéltek. 13 mérkőzés 13 győzelem, 20 pontos előny, azaz meglett a korábban áhított fényévnyi különbség (az utolsó két meccset most szándékosan nem veszem ide). A különbség meglett, csak a béke nem. Miért nem volt meggyőzőbb, izgalmasabb a játék? Ennyit a magyarok is tudtak volna ekkora költségvetésből! És még sok-sok volna. Csak egyet felejtettek el a kritikusok, ez a Fradi volt, olyan Fradi, amelyik úgy ment végig a mezőnyön, ahogy egy Fradinak kell. Az egy és oszthatatlan Fradi, amelyik mellé ráadásul hibátlan eredmények is társultak. És a válasz nem a még hangosabb, sokkal hangosabb „Hajrá Fradi” lett. Miért? Végezzünk egy gondolatkísérletet: ha ugyanezt az eredményt 11 ifjú vérfradista, minden génjében zöld-fehér futballista, 11 fiatal „mifiunk” produkálja, akkor mit mondanánk? Gondolom, nem tévedek nagyot, ha azt mondom, akkor mindenki elégedett és követeli csak így tovább! Nem lenne akadékoskodás, hogy ez csak az NB II volt, az NB I mennyivel nehezebb, hiszen a mi fiaink együtt nőnek az akadályokkal, a magasabbakat is simán veszik, a vérükben van a Fradi. Következzék a kísérlet második fázisa, ha ezt az eredményt 11 még mindig vérfradista, de már csak felerészt ifjú ember produkálja. Vélem, ekkor már nem lenne teljes az összhang, jönnének a javító szándékok, jó ez, nekivághatunk így is, de nem ártana egy két további tehetséget a csapatba építeni, egyrészt hogy tanuljanak, másrészt hogy átvehessék az idősebbektől a stafétabotot. Ám az is biztos, a többség még mindig nagyon boldog és optimista lenne. Harmadik fázis: az eredményt 11 fiatal magyar futballista éri el. Örülnénk, hogy miénk a jövő? Vagy számonkérnénk a klubhűséget, hogy csak ugródeszkának használnak? Javasolnánk melléjük fradivérű embereket és idősebbeket? Némely véleményt olvasva, biztos vagyok benne, hogy igen. Negyedik fázis: 11 magyar futballista hozza az eredményt. Bizton erősödnének a kritikai észrevételek. Fiatalítani kell! Fradista fiatalokat kell beépíteni! Biztos, hisz ha ilyen helyzet lenne, még tanulhatnának is a fradista fiatalok, persze ha lennének olyanok. Jöjjön hát az ötödik fázis, az, ami meg is történt, az eredményeket az a mixelt csapat éri el, amit a szakmai vezetés elképzelt. Vannak benne fiatalabbak, idősebbek, ám döntő többségükben nem a magyar futballban szocializálódott játékosok. Azok, akikben a szurkoló az elején nem hitt, mert nem ismerte őket. Ám úgy tűnik, hiába ismerte meg őket, hiába hozták az eredményeket, bennük semmi bizalom nincs a jövőre nézve. Nem baj az sem, ha a korábbi nevenincs senkik már bizonyítottak, ők biztosan nem fejlődőképesek, nekik sok lesz az NB I. Erősíteni kell, de nagyon! Jönnek a hangok ugyanúgy, mint fél esztendővel ezelőtt. És most sem a vezetők által esetlegesen elképzelt további nevenincs senkik kellenek, hanem fantasztikus magyar spílerek, akik épp szabaddá válnak vagy ha nem is, de mindenképp meg kéne őket szerezni.
Visszatérve a gondolatkísérletre. A Fradi mindig az, amelyik játszik! Ha jól játszik és eredményeket ér el, akkor én örülök és bizakodom, hogy ez a szakasz soká fog tartani. És nem érdekel, hogy milyen korosztály, milyen náció alkotja az eredményes csapatot. Az én Fradim az, amelyik játszik! Ha sikeres, akkor roppant büszke vagyok, ha vereséget szenved, akkor egy pillanat kétségbeesés után erőt vesz rajtam a remény, hogy legközelebb kijavítja. (Persze, csak ha látom, hogy van alázat a játékosokban, tudják milyen mezt viselnek és ők is sajnálják, szégyellik a vereséget.) Ezen a tavaszon az én Fradim sikeres volt és semmi okom azt hinni, hogy ez a sorozat nem folytatódik. Én már csak ilyen konzervatív vagyok. Örülök annak is, hogy a szakmai vezetés megint csak „pihen”, nem a körmét rágva a szurkolói javaslatokat várja. Fél évvel ezelőtt ez bejött, hiszem, most is be fog jönni! És szurkolni is fogunk ennek a Fradinak? Én igen!
HAJRÁ FRADI!
Simon Sándor
Abban a korban nagyon „divatos” volt jelszavakat gyártani. Talán, a magát csak Fradinak hívő csapat nem pártkatona munkatársai is kiadhattak 1954 elején egy ilyen jelszót: Tovább a fradista úton! A csapat ugyanis felállt, persze hogy felállt, a rámért csapások ellenére. Az 1952-es mélypont (9.hely) után 1953-ban már ötödik lett a megfiatalított csapat. A fradista út hagyományai a dobogót jelentették. Olvassa el a teljes cikket »
Az elmúlt esztendő után egyértelmű volt a célkitűzés: javítani kell! A szakvezetők úgy döntöttek, jöjjenek a tehetséges fiatalok, akik jöttek, láttak és előre lendítették a csapat szekerét. Olvassa el a teljes cikket »
A piros-fehérbe öltöztetett zöld-fehérek ebben az évben legfeljebb csak azzal vigasztalódhattak, hogy Dalnoki Jenő Helsinkiben olimpiai bajnok lett. Olvassa el a teljes cikket »
Ébresztő fradisták, a rémálom véget ért!
Hosszú volt, három gyötrelmes év, úgy hívták NB II.
90 mérkőzés abból, amiből korábban egyetlen egy is hihetetlen lett volna. Hihetetlen, mert az FTC az első osztályba született, mit született, annak életre hívója volt a kezdetek kezdetén. Élcsapatok sora volt mellette, aztán tűnt el mellőle. Egyetlen csapatként a miénk állt büszkén az NB I hajóján, javarészt a kapitányi hídján, egészen 2006 nyaráig. Akkor gondolta a magyar labdarúgás aktuális fura ura, hogy fradimentesíti az övezetet. Mi cél vezérelte? Sejteni lehet, tudni nem! Példát akart statuálni, a maga keménységét megmutatni? Lehet. Még elfogadni is elfogadnánk, ha következetes lett volna. De úgy, hogy a Fradi száműzetésével küldetését befejezte, a levegőben lóg minden. Jobb lett ettől a magyar labdarúgás? Több lett a bevétel? Elegendő megnézni az adatokat. A Fradi kizárásával elapadtak a tévéközvetítési jogdíjakból származó források, csökkentek a mindenkori vendéglátó csapatok jegybevételei. Persze csak az NB I-ben, mert Magyarország keleti országrészében, a kisebb futballegyesületeknél addig soha nem látott perspektívák nyíltak meg. Eljött – mert el kellett mennie – hozzájuk a Fradi. És nem túrameccsre, hanem bajnoki tétmeccsre. Egy-egy kiscsapat az éves költségvetését realizálta egyetlen Fradi vendégjátékon. A kiscsapatok játékosait is mozgósította és lelkesítette ez a tény, hiszen életük fellépését tudhatták le. Olyannyira sikerült ez a túlmozgósítás, hogy a Fradi megszenvedett. Ellenfelei örömére és a saját szurkolói szégyenére prolongálta a másodosztályú tagságát. Ráadásul nem is egyszer! Ez tényleg maga volt a rémálom.
Elemezhetnénk a fejezeteit, de minek, az innentől a történelemkönyvek lapjaira tartozik. Fordult a kerék. Miközben a Fradit az úgynevezett gazdasági bajai miatt száműzték, az eltelt évek alatt a Fradi igazi tulajdonost talált, gazdaságilag is talpra állt, megerősödött, szemben az NB I-ben maradtak többségével. Sokaknak nem tetsző módon, ám mégis vitathatatlan fölénnyel, sokszor gálázva végiggyalogolt az NB II-es mezőnyön, olyan differenciával nyerve, amit az első évben vártunk volna. Akkor nem jött ez a válasz, de most itt van. Értékeljük ezt a mostot is! Mert van mit értékelni. Sokan és sokszor lesajnálták ezt a garnitúrát, kívülről és belülről is. Az elért eredményeken azonban nincs mit sajnálkozni és magyarázni. Ez a Fradi fényévekkel a másodosztály szintje fölött volt. Azt az érvet, hogy az NB I nem az NB II, pedig nyugodtan meghagyhatjuk a fanyalgóknak, akiknek soha semmi sem jó. Csak a tényeknél maradva, a tavaly NB II-t nyert és feljutott csapatok (Haladás és Kecskemét) egyike sem dominált annyira ebben az osztályban, mint most a Fradi. És hova jutottak az NB I-ben? Ennyit az erőről. A közönségtámogatásról pedig ne is beszéljünk. Mert afelől kétségünk ne legyen, hogy a Fradi visszajutása sokakat mozgósít, van érdeklődés iránta. Aki csak a számoknak hisz, az is láthatja a tévéközvetítési jogdíjak licitjének eredményét. A nyertes társaság képviselője ki is mondta, amit mi fradisták tudunk, ez csak a Fradi miatt van. És mindenütt az NB I pályáin újra rekordnézőszámok lesznek. Legyen az otthon is! És ne csak az első meccsen vagy meccseken. Visszatérésünk a jogos helyünkre legyen válasz mindenkinek, minden eddigit felülmúlóan zúgjon a HAJRÁ FRADI! Mert a Fradit, bár sokan és sokféle módon próbálkoztak már vele, megtörni nem lehet. Valahogy mindig erősebb lett ezektől a próbálkozásoktól. Hiszem, hogy most is az lesz! Ellenfelei joggal retteghetnek. A hátulról, orvul megsebzett gladiátor, sebeiből felgyógyulva visszatér az arénába, hogy szemtől szemben vegyen elégtételt.
A rémálom után következzék a valóság. Felébredve, keményen dolgozva tovább kell haladni a 110 év sikereivel kikövezett úton, további (és legalább akkora) sikereket elérve és átadva az utókornak.
HAJRÁ FRADI!
Simon Sándor
A 2008-09-es NB2-es bajnokság Keleti csoportjának végeredménye. Tegyük el emlékbe, hogy unokáink unokái is lathassák, mivel az a Fradival soha nem eshet meg, hogy még egyszer ebben az osztályban játsszon. Olvassa el a teljes cikket »
A hatalom rátett egy lapáttal. Az előző évben elvette a klub nevét, ebben az esztendőben pedig egy további új névvel és új színekkel próbálta a múltat elfeledtetni. Ők nem tudhatták, amit viszont minden fradista tudott, ezt nem lehetett hatalmi gőggel megtenni, ez egyenlő volt a lehetetlen küldetéssel. Olvassa el a teljes cikket »
A most kezdődő epizódtól kezdődően néhány részen (az életben éven) valahogy túl kell jutnunk. Ezek az évek nem a Fradi aranykönyvébe tartoznak. A kor igencsak rányomta bélyegét a klubra. Pedig dicsőséges bajnokként, minden idők leggólképesebb Fradijaként vághattak neki az új bajnokságnak, a továbbfejlődés minden ígéretével együtt. Egy fél szezon után azonban valami megroppant, sokkal helyesebben, megroppantották. 1950 elején elvették az egyesület nevét, február 16-án az FTC-t beolvasztották az ÉDOSZ Sport Egyesületbe. Igaz, ekkor legalább még a színek megmaradtak, bár már azok sem sokáig. Olvassa el a teljes cikket »
Az előző bajnokságot 17 helyett 16 csapat fejezte be, az újat eleve erre a létszámra írták ki. A Fradi csatárai már egy évvel korábban is mutatták, valami nagy dolog van készülőben zöld-fehérben, ami ebben a bajnokságban kiteljesedett. Olvassa el a teljes cikket »
