A piros-fehérbe öltöztetett zöld-fehérek ebben az évben legfeljebb csak azzal vigasztalódhattak, hogy Dalnoki Jenő Helsinkiben olimpiai bajnok lett. Olvassa el a teljes cikket »
Ébresztő fradisták, a rémálom véget ért!
Hosszú volt, három gyötrelmes év, úgy hívták NB II.
90 mérkőzés abból, amiből korábban egyetlen egy is hihetetlen lett volna. Hihetetlen, mert az FTC az első osztályba született, mit született, annak életre hívója volt a kezdetek kezdetén. Élcsapatok sora volt mellette, aztán tűnt el mellőle. Egyetlen csapatként a miénk állt büszkén az NB I hajóján, javarészt a kapitányi hídján, egészen 2006 nyaráig. Akkor gondolta a magyar labdarúgás aktuális fura ura, hogy fradimentesíti az övezetet. Mi cél vezérelte? Sejteni lehet, tudni nem! Példát akart statuálni, a maga keménységét megmutatni? Lehet. Még elfogadni is elfogadnánk, ha következetes lett volna. De úgy, hogy a Fradi száműzetésével küldetését befejezte, a levegőben lóg minden. Jobb lett ettől a magyar labdarúgás? Több lett a bevétel? Elegendő megnézni az adatokat. A Fradi kizárásával elapadtak a tévéközvetítési jogdíjakból származó források, csökkentek a mindenkori vendéglátó csapatok jegybevételei. Persze csak az NB I-ben, mert Magyarország keleti országrészében, a kisebb futballegyesületeknél addig soha nem látott perspektívák nyíltak meg. Eljött – mert el kellett mennie – hozzájuk a Fradi. És nem túrameccsre, hanem bajnoki tétmeccsre. Egy-egy kiscsapat az éves költségvetését realizálta egyetlen Fradi vendégjátékon. A kiscsapatok játékosait is mozgósította és lelkesítette ez a tény, hiszen életük fellépését tudhatták le. Olyannyira sikerült ez a túlmozgósítás, hogy a Fradi megszenvedett. Ellenfelei örömére és a saját szurkolói szégyenére prolongálta a másodosztályú tagságát. Ráadásul nem is egyszer! Ez tényleg maga volt a rémálom.
Elemezhetnénk a fejezeteit, de minek, az innentől a történelemkönyvek lapjaira tartozik. Fordult a kerék. Miközben a Fradit az úgynevezett gazdasági bajai miatt száműzték, az eltelt évek alatt a Fradi igazi tulajdonost talált, gazdaságilag is talpra állt, megerősödött, szemben az NB I-ben maradtak többségével. Sokaknak nem tetsző módon, ám mégis vitathatatlan fölénnyel, sokszor gálázva végiggyalogolt az NB II-es mezőnyön, olyan differenciával nyerve, amit az első évben vártunk volna. Akkor nem jött ez a válasz, de most itt van. Értékeljük ezt a mostot is! Mert van mit értékelni. Sokan és sokszor lesajnálták ezt a garnitúrát, kívülről és belülről is. Az elért eredményeken azonban nincs mit sajnálkozni és magyarázni. Ez a Fradi fényévekkel a másodosztály szintje fölött volt. Azt az érvet, hogy az NB I nem az NB II, pedig nyugodtan meghagyhatjuk a fanyalgóknak, akiknek soha semmi sem jó. Csak a tényeknél maradva, a tavaly NB II-t nyert és feljutott csapatok (Haladás és Kecskemét) egyike sem dominált annyira ebben az osztályban, mint most a Fradi. És hova jutottak az NB I-ben? Ennyit az erőről. A közönségtámogatásról pedig ne is beszéljünk. Mert afelől kétségünk ne legyen, hogy a Fradi visszajutása sokakat mozgósít, van érdeklődés iránta. Aki csak a számoknak hisz, az is láthatja a tévéközvetítési jogdíjak licitjének eredményét. A nyertes társaság képviselője ki is mondta, amit mi fradisták tudunk, ez csak a Fradi miatt van. És mindenütt az NB I pályáin újra rekordnézőszámok lesznek. Legyen az otthon is! És ne csak az első meccsen vagy meccseken. Visszatérésünk a jogos helyünkre legyen válasz mindenkinek, minden eddigit felülmúlóan zúgjon a HAJRÁ FRADI! Mert a Fradit, bár sokan és sokféle módon próbálkoztak már vele, megtörni nem lehet. Valahogy mindig erősebb lett ezektől a próbálkozásoktól. Hiszem, hogy most is az lesz! Ellenfelei joggal retteghetnek. A hátulról, orvul megsebzett gladiátor, sebeiből felgyógyulva visszatér az arénába, hogy szemtől szemben vegyen elégtételt.
A rémálom után következzék a valóság. Felébredve, keményen dolgozva tovább kell haladni a 110 év sikereivel kikövezett úton, további (és legalább akkora) sikereket elérve és átadva az utókornak.
HAJRÁ FRADI!
Simon Sándor
A 2008-09-es NB2-es bajnokság Keleti csoportjának végeredménye. Tegyük el emlékbe, hogy unokáink unokái is lathassák, mivel az a Fradival soha nem eshet meg, hogy még egyszer ebben az osztályban játsszon. Olvassa el a teljes cikket »
A hatalom rátett egy lapáttal. Az előző évben elvette a klub nevét, ebben az esztendőben pedig egy további új névvel és új színekkel próbálta a múltat elfeledtetni. Ők nem tudhatták, amit viszont minden fradista tudott, ezt nem lehetett hatalmi gőggel megtenni, ez egyenlő volt a lehetetlen küldetéssel. Olvassa el a teljes cikket »
A most kezdődő epizódtól kezdődően néhány részen (az életben éven) valahogy túl kell jutnunk. Ezek az évek nem a Fradi aranykönyvébe tartoznak. A kor igencsak rányomta bélyegét a klubra. Pedig dicsőséges bajnokként, minden idők leggólképesebb Fradijaként vághattak neki az új bajnokságnak, a továbbfejlődés minden ígéretével együtt. Egy fél szezon után azonban valami megroppant, sokkal helyesebben, megroppantották. 1950 elején elvették az egyesület nevét, február 16-án az FTC-t beolvasztották az ÉDOSZ Sport Egyesületbe. Igaz, ekkor legalább még a színek megmaradtak, bár már azok sem sokáig. Olvassa el a teljes cikket »
Az előző bajnokságot 17 helyett 16 csapat fejezte be, az újat eleve erre a létszámra írták ki. A Fradi csatárai már egy évvel korábban is mutatták, valami nagy dolog van készülőben zöld-fehérben, ami ebben a bajnokságban kiteljesedett. Olvassa el a teljes cikket »
Az új bajnokságban nem 16, hanem 17 csapat indult. Az MLSZ állandóan kereste az üdvözítő megoldást. Pedig akkoriban még számottevő csapatok is voltak. Nem tudni miért döntöttek a páratlan számú csapat mellett. Olvassa el a teljes cikket »
Az MLSZ-re nem csak napjainkban jellemző, hogy állandóan át kívánja szervezni a bajnokságot. A történelemkönyvek oladalait lapozgatva folyton átszervezésekbe botlunk. Mint, ahogy az 1946-ban kezdődő idényben is. Elvetélt az egy évvel azelőtti 28 csapatos, kétcsoportos, rájátszásos ötlet, visszatértek a 16 csapatos bajnoksághoz. Olvassa el a teljes cikket »
Egy sorozat csak úgy sorozat, ha a kezdésen túl folytatása is van. Azok közül, akik fradista játékosmúlt nélkül az edzőink voltak, eddig csupán Gellei Imrével beszélgettem. A napokban a sors a segítségemre sietett. A DVSC II elleni meccsen találkoztam László Csabával, aki nagy örömömre azonnal vállalta azt a beszélgetést, amelyet most megoszthatok az érdeklődő olvasókkal. Mai beszélgetőtársam: László Csaba. Olvassa el a teljes cikket »
1945 nyarán a bajnokságban ismét országosan indult útjára a labda. Nem kis átszervezések történtek. Rekordlétszámú, összesen 28 csapatot hívtak meg. A csapatokat két csoportra osztották, a keleti és a nyugati csoportban egyaránt oda-vissza játszottak. A csoportok első öt helyezettje játszhatott a bajnoki címért a rájátszásban, ahová a csoporton belüli ellenfeleikkel játszott mérkőzéseik eredményét magukkal vitték. Olvassa el a teljes cikket »
