2009. 03. 14. Ez az a nap, ami más volt, mint a többi.
Ezt a napot soha nem fogom elfelejteni. Hogy miért? Mert olyan élményekben volt részem, amelyekről korábban csak álmodozhattam. De ezen a napon ezek megvalósultak. Olvassa el a teljes cikket »
A magyar labdarúgás hőskorában minden lehetőséget megragadtak, hogy a csapatok díjmérkőzéseket játszhassanak. Húsvét, a tavasz legnagyobb ünnepe szinte tálcán kínálta ennek lehetőségét. Az MLSZ már 1908-ban kiírta a 4 legjobb magyar csapat részére a Húsvéti-serleg mérkőzéseit. Ezek a mérkőzések egészen a hatvanas évekig elfoglaltságot adtak a legjobb csapatoknak, méltó ünnepet a csapatokért rajongó szurkolóknak. Annál is inkább, mert idővel nemzetközivé vált ez a sorozat, elsősorban cseh és osztrák élcsapatok részvételével zajlott. De az ellenfelek között előfordultak német, belga, luxemburgi és szerb csapatok is. Az ötvenes és hatvanas években a magyar és osztrák élcsapatok tornájává vált a küzdelemsorozat, ahol az ünnep egyik napján Budapesten, a másikon Bécsben mérkőztek a csapatok. Nem elég, hogy 24 órán belül játszottak, de még utaztak is. Hiába, régen nem volt annyira feszes a bajnoki és a nemzetközi program, belefértek még ezek az igazán közönségcsalogató és szórakoztató mérkőzések is. Bár, elnézve a mai nemzetközi futball erőviszonyait, szerintünk Közép-Európában ma sem lenne kivitelezhetetlen egy ilyen tétért zajló ünnepi minitorna. Akinek inge, tessék nyugodtan magára venni, és elgondolkodni újjáélesztésén. Olvassa el a teljes cikket »
Szigeti Ferenc – Schmidt Ferenc néven – 1930. április 6-án egy szegény Zala megyei család gyermekeként látta meg a napvilágot. A kis falu, Türje csapatában kezdett el futballozni, és 1947-ben mint a helyi csapat gólkirálya indult el az Üllői út felé. Az első edzésen való bemutatkozása olyan jól sikerült, hogy azonnal leigazolták. A kitűnő felépítésű középcsatár Kocsis Sándorral együtt ontotta a gólokat a Fradi ifiben, a csapat 102 gólt lőtt, Szigeti Ferenc gólkirály lett, a csapat pedig megnyerte a bajnokságot. Kikiáltották Deák „Bamba” Ferenc utódjának. Bekerült az ifjúsági válogatottba is, és egyre erősebben kopogtatott a Fradi első csapata öltözőjének ajtaján. 1948. október 13-án jött el a bemutatkozás ideje, az Üllői úton a Roubaix elleni 9:0-s győzelem részese lehetett. Olvassa el a teljes cikket »
A tények ismeretében kimondható, a professzionalizmus kezdeti időszaka a Ferencvárosról szólt. Amióta a profi korszak beköszöntött, csak a Ferencváros nyert bajnokságot és Magyar Kupát. Nyert ugyan nemzetközi mérkőzéseket is, ám az igazi nemzetközi áttörés hiányzott. Az is igaz, hogy a frissen kiírt KK küzdelmeibe a hazai sportbürokrácia furcsa döntései következtében az első szezonban nem is nevezhetett. Nem úgy a másodikban! És még ezen kívül is volt örökre emlékezetes sorozat. Nézzük! Olvassa el a teljes cikket »
Ahogy az utolsó amatőr, úgy az első professzionális bajnokságot is megnyerte az FTC illetve a Ferencváros. Következett a második profi évad. Olvassa el a teljes cikket »
Kertész Tamás 1929. április 1-jén született. Pályafutása a Szőnyi úton, a budapesti vasutascsapatban, a Budapesti Lokomotívban kezdődött. 23 évesen került át az akkor Budapesti Kinizsi néven szereplő Fradiba. Első mérkőzését az új hullámhoz tartozó Gulyás Gézával, Orosz Pállal, Mátrai Sándorral és Fenyvesi Mátéval együtt 1953. február 22-én játszotta a Kőbányai úton. Az ellenfél a Ganz Vagon volt, a teljesen átszerveződött csapat 1:1-re végzett. Olvassa el a teljes cikket »
Hogy mit ajánlunk? Egy könyvet! Egy könyvet, melynek címe Volt egyszer egy csatár Kocsis Sándor emlékkönyv. Olvassa el a teljes cikket »
Megyesi István 1949. március 31-én született a Csongrád megyei Csanyteleken. Így a 60. születésnapján köszöntjük!
Fél éve kezdődött, hogy korábbi játékosainkkal beszélgethetek, a beszélgetéseket megoszthatom a Fradi iránt érdeklődő olvasókkal, de sokkal inkább a rajongó szurkolókkal. A visszajelzések szerint a beszélgetések alapján készült írások fogadtatása szerencsére pozitív. Ez bátorított fel, hogy egy kicsit továbblépjek. Eddigi beszélgetőtársaim között is voltak olyanok, akik amellett, hogy csapatunk legendás játékosai voltak, a későbbiekben edzők is lettek (Nyilasi Tibor, Varga Zoltán). És természetesen azon beszélgetéseknek különösen érdekes részei voltak az edzői munkával összefüggő szakaszok. Ez vetette fel bennem a gondolatot, hogy hasonló formában keressek olyan alanyokat is, akik játékosként nem húzták magukra a zöld-fehér mezt, ám edzőként sokunk örömére ténykedtek. Olvassa el a teljes cikket »
