A kérdés ma is élénken foglalkoztatja a Fradi minden szurkolóját. Az alábbiakban ezt a kérdéskört járjuk egy kicsit körbe, számbavéve az elképzeléseket és a terveket.

Szokás szerint egy kicsit időutazunk, vissza a múltba. Tudjuk, az FTC Üllői úti pályáját, hiszen azt még nem nevezték stadionnak, 1911. február 12-én adták át. Akkor még csak az A-lelátó készült el (a Gyáli út felőli oldalon), mellette és vele szemben (az Üllői úttal párhuzamosan) egy domboldalon voltak az állóhelyek (ami fölé később tetőt is húztak). A klubház se volt még készen, ám a pálya így is impozáns látványt nyújtott, európai léptékkel is, arról nem beszélve, hogy közel 20.000 ember nézhette a mérkőzéseket. És volt, hogy nézték is, a korabeli sajtó szerint 1911. április 17-én az angol English Wanderers ellen szorongott is ennyi a lelátókon. Nem is csalódtak, hiszen az FTC 3-0-ra legyőzte ellenfelét.

Bő másfél év elteltével a pálya nézőtere szűknek bizonyult, a nagy nemzetközi meccseken kevés volt a számozott hely, a korzóhelyek sem javítottak a helyzeten. Ezért 1912. augusztusára két új tribünt építettek, mindkettőt az A-tribün meghosszabbításaként a kanyar felé, továbbá cementlépcsőket építettek ki, így már elférhetett mintegy 30.000 ember.

Csak nyolc esztendő telt el, és az 1920-as években már megfogant az FTC vezetőiben az az elhatározás, hogy Budapest sportjához méltó pályát bocsássanak az akkor már 50-60 ezer főre taksált publikum rendelkezésére. Mivel a pálya területén volt hely, a bővítésben gondolkodtak, megálmodták Közép-Európa legszebb, legimpozánsabb stadionját. Szigeti Imre, az FTC akkori alelnöke így beszélt erről 1924. február 26-án:

Először a nézőteret nagyobbítjuk meg, hogy a 40-50 ezer embert kényelmesen el tudjuk helyezni. A nagytribünnel szemközt levő kis fedett állóhelyi rész már régen megérett a lebontásra. A helyébe egy 140 m hosszú gyönyörű tribün kerül, amely a klubháznál fog kezdődni. A tribün elején páholysorok lesznek, emögött pedig kényelmes ülőhelyek. A páholyok előtt 30 lépcsősor épül. A helyekre közvetlenül az Üllői útról lesz a feljárat, olyanképpen, hogy az ülőhelyek közönsége nem torlódik az állóhelyre sietőkkel. Ezt az új – B-tribünt – a kapu mögött eddig is meglevő kistribünnel egy 44 méteres tribün köti majd össze, amely folytatása lesz majd a korcsolyapálya előtti tribünnek. Így azután a Springer-szobor körüli résztől eltekintve körtribün veszi majd körül a játékteret.

Arról is beszélt, hogy miből építkeznek:

Az építkezésekre az előirányzat szerint kétmilliárd koronát terveztünk. Ezt az összeget az Ingatlan Bank bocsátja rendelkezésünkre. Évente 400 milliót kell törlesztenünk, tehát 5 év alatt kell a kétmilliárdot visszafizetnünk. Mindez saját erőből lehetetlen, támogatást csak közönségünktől várhatunk. Reméljük, hogy a pálya látogatottsága az eddiginél nagyobb lesz. Igyekszünk olyan programot nyújtani, amely méltó lesz a szép pályához. Elvárjuk a közönségtől, hogy ne csak mint drukkerek lelkesedjenek a zöld-fehér színekért, hanem jöjjenek be a mi nagy családunkba, legyenek ők is tagjai az FTC-nek. A tagsági jegy ára kb. 200 ezer korona lesz egy évre, s ennek ellenében a pályán rendezendő összes versenyekre, mérkőzésekre szabad belépést biztosítanánk, az új nagytribün előtti lépcsőzet a tagok részére lennefenntartva. A továbbiakban páholyokat és ülőhelyeket adnánk el örökre.

A beszéd és az új tribün avatása közt fél esztendő telt el! 1924. augusztus 28-án bemutatták a sajtónak, három nappal később pedig egy válogatott mérkőzéssel (magyar-lengyel) felavatták azt. Ugye, mai szemmel szinte hihetetlen?

Az új stadion befogadóképessége 40 ezer néző volt. A tervezője pedig ugyanaz a személy, aki eredetileg is tervezte: Mattyók Aladár.

A közönség pedig meghálálta a bizalmat és sűrű sorokban látogatta a létesítményt, olyannyira, hogy az 1941-ben a vezetők már új stadiont álmodtak. Hiába volt rossz a gazdasági helyzet, dúlt a II. világháború, grandiózus terv készült, a Gyáli úti stadion terve. Nem kevesebb, mint 70 ezres befogadóképességgel!

A helye a Gyáli úti, úgynevezett hátsó füves pálya (a régi „kopogós”) helyén lett volna. A történelem, azonban keresztülhúzta a számításokat, stadion helyett hadiállások épültek a városban, a háború végén pedig először újjá kellett építeni, később pedig tudjuk mi történt …

Ilyen volt a stadionbővítés, a stadiontervezés azokban az időkben, amikor még valóban Fradi volt a Fradi, lehetett nagyokat álmodni, mert együtt, a vezetők, játékosok és szurkolók akaratából meg is lehetett valósítani.

Az összeállítást készítette: Simon Sándor
Felhasznált források:
Nagy Béla: 75 éves a Fradi-pálya (1986)
Nagy Béla: A Fradi futballtemploma (1994)